Drámakurzus

Az általános “alapmarketing” helyett, hogy lesz beszédtechnika, helyzetgyakorlatok stb., inkább az oktatási filozófiáról írnánk röviden.
A gyerekeknek meg kell tanulniuk olvasni. -De hiszen már tudnak olvasni!?? Sajnos még a legtöbb felnőtt ember is csak monoton “felolvas”, nem úgy tálalja a könyvben lévő gondolatokat, mintha a sajátjai lennének. Ez nem köti le a közönséget, akár olvasásról, felelésről, prezentációról vagy bármilyen szóbeli megnyilvánulásról legyen is szó. A figyelem fenntartásához tudni kell játszani a tempóval, szünetekkel, hangsúlyokkal stb. Egyszóval van egy megfogható, tudatosan elsajátítható eszköztárunk. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy ez mérhető, és igazi gyümölcsei a gyerekek órán kívüli kommunikációjában is meg kell jelenjen, különben semmi értelme. Az olvasás másik nehézsége, hogy ilyenkor nincs rendező aki értelmezze a színésznek a helyzeteket, pontosabban a felolvasó egyszerre a színész és a rendező is egyben. Mivel lehetetlen szórakoztatóan felolvasni (bármennyire is jó a kifejező készségünk), anélkül, hogy átlátnánk a szándékokat, így kénytelen-kelletlen megtanulunk gondolkozni.

Hitünk szerint a drámaórák lényege ez, a kifejezőkészség gazdagítása mellett(eszköztár), megérteni az életben előforduló helyzeteket. A jó hír az, hogy ez gyerekkorban viszonylag gyorsan, készség szinten megtanulható.